meg akarák szeplösiteni. fel gerjedvén arra az utálatos kivánságra. El forditták az ö elméjeket, és le hajták az ö szemeket hogy ne látnák az eget. se meg ne emlékeznének az igaz itéletekröl. látod mit okoz a szemérmetlenség, az elmét meg vakittya, és hogy maga magát meg vakittsa meg fojtván magában ajó gondolatokat, hogy szabadosaban vétkezhesék, a lélek üsméretnek furdalása nélkül.

4 Az elme vakságátol jö a kevelység, ezt a tisztátalan vétek okoza, a mely meg nem engedi az elmének hogy amaga jovát meg üsmérje, meg vetteti véle az intéseket. az oktatásokot, meg neveteti véle aleg jóbb tanátsokot, a menyiben ez a vétek. az ifiu elmét lágyá és hajlandová tészi., a vétekre, anyiban meg keményiti, és engedetlené tészi a jó oktatásokra. azért is mondgya abölcs, atudos ember ha valamely bölcs igét hall, azt meg ditséri. és magára szabja, ha a feslet hallotta. azt, és nem tettzik néki, háta megi veti Erröl nem kel más példát keresni hanem szent Agostont, Conf. lib 2. cap. 5. a hol le irja kevélységit, a melyel meg veti vala Annyának bölcs intésit, noha nékie köszönheti üdveségit Isten után.

5. Az akaratnak, aroszban valo meg keményedésit okoza ez a vétek, a menyiben a vétkek szaporodnak, anyiban a lélek is azokhoz szokik. és azokban meg keményedik, ugy anyira. hogy semmi azokbol ki nem veheti, A hihetetlen dolog volna hogy ha tsak azt nem látnok minden nap, hogy azok akik ebben avétekben el merültek, hogy mitsoda ostobák, és meg átalkodotak, semmi jó indulatokal. nem gondolnak, suketek a kegyelemnek sugarlásira. az Isten igasságinak, és büntetésinek fenyegetési nékik tsak álomnak

(IV. Az Ifjak Kalauza: 171)


Előző oldal | Következő oldal